Bejegyzések

Madách Imre Az ember tragédiája

                                                      Van-e véglegesen rossz döntés?       A hétvége folyamán, a kettő munkanapom  között úgy gondoltam végre erőt veszek magamon és bele-bele olvasgatok az ember tragédiájába. Megmondom az őszintét, számomra is elég nagy tragédia volt, kevés számomra  az olyan szín, amelyik igazán lekötött volna, nem kalandoztak el közben a gondolataim.Az első szín kivételével! De miért is volt számomra olyan érdekes az első szín?    Mert elgondolkodtatott. Miután elolvastam, ha mondhatom így, elkezdtem filozofálni és egyfajta kapcsolatot, párhuzamot vonni Madách szövege és a mai világgal kapcsolatban. Furán hangozhat tőlem az, hogy ezt a színt kettőször is elolvastam, hisz aki ismer tudja , hogy nem vagyok egy nagy olvasó, na persze vannak kivételek, mint például  a Forbes magazin, meg egyéb részvényes tőzsdés könyvek, vagy magazinok.Na megint sikerült elkalandoznom, de most már rátérek a lényegre.     Kezdeném azzal, hogy én nem vagyok hívő ember,
Kép

A giccs

A giccs sok formában megjelenik az életünkben. Megjelenik írásokban, a művészetben is könnyen találkozhatunk vele. Az antik, és az avantgárd művészetben is megjelenik.  Van olyan népcsoport, nevükön szólítva ,a cigányság, akik a művészet, vagy ékszer formájában gyakran megvásárolják ezeket. És ,hogy miért? Mert ezek a dolgok, sokat mutatnak látszólag, de közben semmi se rejlik mögötte. Olcsó. Olcsónak tekinthetjük a reneszánsz ,a barokkművészethez képest.Nem csak árban, leginkább abban, amit átad. Legyen ez egy érzelem ,egy érzés ,bármi. És emellett, ezek a dolgok nem adnak át semmit. Ezekben a dolgokban ,könnyen meglátható úgymond a szépség, nem kell hozzá sok gondolkodás. Mielőtt félreértenék azt ,amit mondani szeretnék, semmilyen rasszista megnyilvánulást nem szeretnék kifejezni, szimplán ,erre a népcsoportra jellemzőbb leginkább a giccsesség. Komlós Aladárt idézve ,megragadnám azt a gondolatot, hogy a giccs, "Olcsón ad olyan dolgokat,

hf

 Az én estém              Eljött az edzés vége, nem mondom azt, hogy egy rövid napon vagyok túl, de a nehéz napok lassan mindennapossá válnak.Reménykedem, hogy elérem a leghamarabbi buszt, hogy minél hamarabb hazaérhessek.Elértem, és egy óra alatt ,haza is értem.Nyolc óra van. És mégis, hogy lehet ,ha négy órakor kezdődött az edzés? Na, ez a jó kérdés.               Közeledik az este, úgy érzem ,lassan nem vagyok képes gondolkodni sem.Már csak egy teendőm van, megetetni a kutyámat. Mamuszt felveszem, de a kabátot se felejtem.Mikor megvagyok a dologgal,valamilyen oknál fogva ,mintha a szekrény ,odahúzna magához, leülök egy percre. A csillagos eget nézve, mintha szimbólumokat látnék. Vagy talán ,olyan valakit látok ,aki már csak föntről néz le rám? Minden esettre,szívmelengető érzés ez ,egy fárasztó nap után. Eget nézve feleszmélek, hogy telihold van.Leírhatatlan a szépsége. Nem tudom, hogy miért ,de jól esik az ,amit most érzek.Boldog vagyok, hiszen nincs miért szomorúnak lenni ,a

Míről írjak?

       Szombat este van, jelenleg a kanapén pihenve tévét nézek. Körülbelül fél órája azon gondolkodom  , hogy miről is írjak ,minimum  kettő blog bejegyzést. Nagyban nézve a kézilabda meccset, rájöttem, miről is kell írnom. Miről másról ,mint a sportról, és azon belül ,az eddigi ,úgymond foci "karrieremről". Az egész öt éves koromban kezdődött. Szüleim ,mindenképp szerették volna , hogy sportoljak valamit ,ezért úgy gondolták a magasságomból ,adódóan mi lenne ha ,elvinnének focizni.      Az eleje nem indult valami fényesen. Bárhova ahova vittek, vagy maga a környezet ,vagy az edző nem volt szimpatikus ,ezért mindig belekezdtem a nagy hattyúk halálába és mindaddig sírtam, amíg haza nem mehettem. Aztán történt egy fordulópont, egy akkoriban alakuló egyesülethez elvittek, és anyukám ,adott ennek az egésznek, egy utolsó utáni ,lehetőséget. És milyen jól is tette. Élveztem minden percét, az első edzésnek. Kialakult már az elején, egy olyan kapcsolat az edzőmmel, nevén szólítva

Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel

            Sok dolog tűnt fel nekem ,mint érdekesség a plakátos feladat kapcsán. Ami számomra furcsa, de egyben elgondolkodtató, az az hogy csak egy plakátra lett felírva az öngyilkosság mint bűn. Nikiék írták fel, és helyeztek közel a pokol bugyraihoz maga a cselekvést.             Most még igazándiból nem mennék bele az öngyilkosság témájába inkább a végére hagyom hiszen, értelemszerűen kényes téma. Inkább belevágnék Nikiék plakátjának az elemzésébe, mert engem leginkább az övéké fogott meg a legjobban. Az első három dolog amit felírtak, teljesen arányosan lett eloszlatva. Gyakran találkozunk hazug, irigy és bosszúvágyó emberekkel, úgyhogy ezek teljesen a helyén vannak. De sajnálom, hogy nekik nem sikerült azt felírni, hogy igazándiból milyen büntetést adnának a vétkeseknek.Mert akkor én jobban beletudnék látni az ő lelki világukba.De lépjünk inkább tovább a negyedik ponthoz.Miért került fel az, hogy rossz tanácsadás? Nincs még egy munka amire felkerült.Szerintem mi magunk is reng

Kálmán belső monológ (Asztalizene)

Kálmán              Hibáztam, de mégis miben? Jelenleg számomra ez az élet nagy kérdése. Kapcsolatunk már a végét járta, de mégse szabadott volna megcsalnom Almát. Tulajdonképen ez nem is egy megcsalás, hanem egy baleset. És miért ?              Azért mert Delfin nekem semmit se jelentett.Voltaképp csak a szívemen keletkezett sebeket szerettem volna vele befoltozni. Igen is fáj nekem ,hogy szerelmem nem akart tőlem gyereket. A mi szerelmünknek már csak ez lett volna a tetőpontja.Úgy éreztem ezzel férfiasságomat is elvesztem. Aki szeret, és tisztel,az nem akarja jövőnket egy gyermekkel megalapozni?És ami kiborít az egészbe hogy arra fogta a gyermek témát , hogy a gyerekekkel csak a baj van és amúgy se szeretne meghízni.Mégis milyen mentalitás ez? A nagy barátom "tisztelt" Győző is inkább Almára hajt,pedig pontosan tudja mit jelent még mindig nekem. Barátnak barát, csak nem igaz. Szimplán számára  csak  érdekből kellek.  És én vagyok az úgymond a szánalmas azért ,mert más h