Kálmán belső monológ (Asztalizene)
Kálmán
Hibáztam, de mégis miben? Jelenleg számomra ez az élet nagy kérdése. Kapcsolatunk már a végét járta, de mégse szabadott volna megcsalnom Almát. Tulajdonképen ez nem is egy megcsalás, hanem egy baleset. És miért ?
Azért mert Delfin nekem semmit se jelentett.Voltaképp csak a szívemen keletkezett sebeket szerettem volna vele befoltozni. Igen is fáj nekem ,hogy szerelmem nem akart tőlem gyereket. A mi szerelmünknek már csak ez lett volna a tetőpontja.Úgy éreztem ezzel férfiasságomat is elvesztem. Aki szeret, és tisztel,az nem akarja jövőnket egy gyermekkel megalapozni?És ami kiborít az egészbe hogy arra fogta a gyermek témát , hogy a gyerekekkel csak a baj van és amúgy se szeretne meghízni.Mégis milyen mentalitás ez? A nagy barátom "tisztelt" Győző is inkább Almára hajt,pedig pontosan tudja mit jelent még mindig nekem. Barátnak barát, csak nem igaz. Szimplán számára csak érdekből kellek. És én vagyok az úgymond a szánalmas azért ,mert más helyre mentem el vacsorázni nem az ő éttermébe.Nem tudom melyik a nagyobb vétek,ha én éppen más helyen vacsorázok,vagy ha a feleségemet fűvel-fával megcsalom. Én se vagyok ,álszent én is félre léptem ,de legalább ismerem annak a szónak a fogalmát, hogy őszinteség.De hiszen ő óriási ember , számára egy "remek" étterem tulajdonosa.Hát ez mégis nagy dolog nem?Csodálatos ez az étterem főleg a homoszexuális Krisztiánnal az élen. Senki ne értsen félre nincs azzal baj ,ha valaki másabb ,de neki is miért pont engem kellet megtalálni?Most minden összejött. Mintha az egész világ ellenem fordult volna. Szörnyű ez a korszak. Szörnyű abba belegondolni ,hogy Almával mindketten azt gondoltuk ez a szerelem életünk végéig tart.És hibát vétettem. Legalábbis ezt most így gondolom de nem hiszem ,hogy fogom tudni más nézetből nézni a kettőnk ügyét.Nekem csak ő kell. Senki más. Nincs még egy olyan nő mint Alma.Hogyan és miért süllyedtem le arra a szintre ,hogy Almát követem?Most kereshetném a kifogásokat mégis miért tettem ,de csak magamnak hazudnék mert megőrülök érte.Egyszerűen érdekelt az van-e valakije. Régen még csak rózsaszín felhők vették körül kettőnk kapcsolatát ,de amióta megtörtént a baleset egyre inkább gyülemlenek a szürkébbnél szürkébb felhők. Néha .mintha egy ördögi körben lennék. Csak szenvedek. Nem látom a fényt az alagút végén. De lesz ez másképp is. Én optimista vagyok és ez a legfontosabb.
Azért mert Delfin nekem semmit se jelentett.Voltaképp csak a szívemen keletkezett sebeket szerettem volna vele befoltozni. Igen is fáj nekem ,hogy szerelmem nem akart tőlem gyereket. A mi szerelmünknek már csak ez lett volna a tetőpontja.Úgy éreztem ezzel férfiasságomat is elvesztem. Aki szeret, és tisztel,az nem akarja jövőnket egy gyermekkel megalapozni?És ami kiborít az egészbe hogy arra fogta a gyermek témát , hogy a gyerekekkel csak a baj van és amúgy se szeretne meghízni.Mégis milyen mentalitás ez? A nagy barátom "tisztelt" Győző is inkább Almára hajt,pedig pontosan tudja mit jelent még mindig nekem. Barátnak barát, csak nem igaz. Szimplán számára csak érdekből kellek. És én vagyok az úgymond a szánalmas azért ,mert más helyre mentem el vacsorázni nem az ő éttermébe.Nem tudom melyik a nagyobb vétek,ha én éppen más helyen vacsorázok,vagy ha a feleségemet fűvel-fával megcsalom. Én se vagyok ,álszent én is félre léptem ,de legalább ismerem annak a szónak a fogalmát, hogy őszinteség.De hiszen ő óriási ember , számára egy "remek" étterem tulajdonosa.Hát ez mégis nagy dolog nem?Csodálatos ez az étterem főleg a homoszexuális Krisztiánnal az élen. Senki ne értsen félre nincs azzal baj ,ha valaki másabb ,de neki is miért pont engem kellet megtalálni?Most minden összejött. Mintha az egész világ ellenem fordult volna. Szörnyű ez a korszak. Szörnyű abba belegondolni ,hogy Almával mindketten azt gondoltuk ez a szerelem életünk végéig tart.És hibát vétettem. Legalábbis ezt most így gondolom de nem hiszem ,hogy fogom tudni más nézetből nézni a kettőnk ügyét.Nekem csak ő kell. Senki más. Nincs még egy olyan nő mint Alma.Hogyan és miért süllyedtem le arra a szintre ,hogy Almát követem?Most kereshetném a kifogásokat mégis miért tettem ,de csak magamnak hazudnék mert megőrülök érte.Egyszerűen érdekelt az van-e valakije. Régen még csak rózsaszín felhők vették körül kettőnk kapcsolatát ,de amióta megtörtént a baleset egyre inkább gyülemlenek a szürkébbnél szürkébb felhők. Néha .mintha egy ördögi körben lennék. Csak szenvedek. Nem látom a fényt az alagút végén. De lesz ez másképp is. Én optimista vagyok és ez a legfontosabb.
Mindenhonnan van kiút. Sose voltam ahhoz hozzá szokva az életemben,hogy boldogtalan vagyok mindenem megvolt az életben. Most mégis úgy gondolom mit sem ér a pénz ha boldogtalan vagyok.És egy ember sincs mellettem. Senkinek se kellek. Hol vannak ilyenkor a nagy barátok? Sehol sincsenek. De ez van és csak mondogatom és mondogatom,hogy lesz ez még másképp is. A jó isten vagy bárki is van ott fönt visszaadja az embernek amit érdemel. De én ezt is elfogadom, hiszen csak a hibámért bűnhődök.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése