hf
Az én estém
Eljött az edzés vége, nem mondom azt, hogy egy rövid napon vagyok túl, de a nehéz napok lassan mindennapossá válnak.Reménykedem, hogy elérem a leghamarabbi buszt, hogy minél hamarabb hazaérhessek.Elértem, és egy óra alatt ,haza is értem.Nyolc óra van. És mégis, hogy lehet ,ha négy órakor kezdődött az edzés? Na, ez a jó kérdés.
Közeledik az este, úgy érzem ,lassan nem vagyok képes gondolkodni sem.Már csak egy teendőm van, megetetni a kutyámat. Mamuszt felveszem, de a kabátot se felejtem.Mikor megvagyok a dologgal,valamilyen oknál fogva ,mintha a szekrény ,odahúzna magához, leülök egy percre. A csillagos eget nézve, mintha szimbólumokat látnék. Vagy talán ,olyan valakit látok ,aki már csak föntről néz le rám? Minden esettre,szívmelengető érzés ez ,egy fárasztó nap után. Eget nézve feleszmélek, hogy telihold van.Leírhatatlan a szépsége. Nem tudom, hogy miért ,de jól esik az ,amit most érzek.Boldog vagyok, hiszen nincs miért szomorúnak lenni ,az eget látva.De sajnos ,nem mindig lehet ilyen boldog az ember, úgyhogy ,meg kell ragadni, az ilyen pillanatokat. Az embert, sokszor éri negatív dolog. És ez nem feltétlenül rossz ,csak akkor érezzük annak ,hogy rossz. De ha belegondolunk ,nem mindig lehet minden jó.Ha, minden csak jó lenne, nem tudnánk meg élni boldogan, az igazán pozitív dolgokat.Ha akarok ,hanem ,jönnek olyan gondolatok is ,amik kis szorongást keltenek az emberben.Hiába,lassan felnőttek vagyunk, és nekem igaz, hogy megvannak az elképzelések a jövőmmel kapcsolatban, de minden olyan bizonytalan.Nem tudom, mi lesz még.Szeretek focizni, de úgy érzem ,már nem arra vagyok hivatott,inkább valami komolyabb dologra.De nem tudom ,mire.És ,mintha tudatalatti állapotból térnék vissza, arra leszek figyelmes, hogy több mint negyed órája ülök kint.Fura.Mintha külsőleg néztem volna magamat. Bemegyek. Megint előjön bennem a fáradt állapot. Ágyamba bedőlök ,ébresztőt beállítom.Kevés dolog még eszembe jut. Holnap ugyanez előről!
Én szeretem ezt.Mármint az életem. Néha fárasztó, de kell ennyi. Mindegy ,elengedem, és próbálok aludni. Már érzem, hogy félálomban vagyok. Már nincs messze az alvás, lassan eljön. És eljött.
Közeledik az este, úgy érzem ,lassan nem vagyok képes gondolkodni sem.Már csak egy teendőm van, megetetni a kutyámat. Mamuszt felveszem, de a kabátot se felejtem.Mikor megvagyok a dologgal,valamilyen oknál fogva ,mintha a szekrény ,odahúzna magához, leülök egy percre. A csillagos eget nézve, mintha szimbólumokat látnék. Vagy talán ,olyan valakit látok ,aki már csak föntről néz le rám? Minden esettre,szívmelengető érzés ez ,egy fárasztó nap után. Eget nézve feleszmélek, hogy telihold van.Leírhatatlan a szépsége. Nem tudom, hogy miért ,de jól esik az ,amit most érzek.Boldog vagyok, hiszen nincs miért szomorúnak lenni ,az eget látva.De sajnos ,nem mindig lehet ilyen boldog az ember, úgyhogy ,meg kell ragadni, az ilyen pillanatokat. Az embert, sokszor éri negatív dolog. És ez nem feltétlenül rossz ,csak akkor érezzük annak ,hogy rossz. De ha belegondolunk ,nem mindig lehet minden jó.Ha, minden csak jó lenne, nem tudnánk meg élni boldogan, az igazán pozitív dolgokat.Ha akarok ,hanem ,jönnek olyan gondolatok is ,amik kis szorongást keltenek az emberben.Hiába,lassan felnőttek vagyunk, és nekem igaz, hogy megvannak az elképzelések a jövőmmel kapcsolatban, de minden olyan bizonytalan.Nem tudom, mi lesz még.Szeretek focizni, de úgy érzem ,már nem arra vagyok hivatott,inkább valami komolyabb dologra.De nem tudom ,mire.És ,mintha tudatalatti állapotból térnék vissza, arra leszek figyelmes, hogy több mint negyed órája ülök kint.Fura.Mintha külsőleg néztem volna magamat. Bemegyek. Megint előjön bennem a fáradt állapot. Ágyamba bedőlök ,ébresztőt beállítom.Kevés dolog még eszembe jut. Holnap ugyanez előről!
Én szeretem ezt.Mármint az életem. Néha fárasztó, de kell ennyi. Mindegy ,elengedem, és próbálok aludni. Már érzem, hogy félálomban vagyok. Már nincs messze az alvás, lassan eljön. És eljött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése